Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy rettentő unalmas hétfő reggel volt. Kakashi óráján ültek benn a diákok, aki próbálta elmagyarázni, hogy valójában hogyan is lesz a kisbaba. A gyerekek nem bírták ki beszélgetés nélkül az órát. Sasukénak is elege volt már ebből, így hát beszélgetni kezdett a mellette ülő Sakurával… - Ennél unalmasabban már elő sem lehetne adni, mint ahogy a sensei próbálja… Szinte csak rizsa az egész… Egyébként meg honnan veszi, hogy mi még nem tudjuk ezeket?! Kész röhej… - Ö… Hát eléggé… Már 1 órája itt szenvedünk, de nem tudtunk még meg semmi újat… - válaszolt Sakura, aki egyetértett a felháborodott fiúval. Egyszer csak Rock Lee hátulról megpiszkálta Sakura hátát… - Héj Sakura… Nem gondolod, hogy ez az óra gyakorlati oktatást is kíván?! Segítenél a felkészülésben? (PUFF) - Mégis mit képzelsz magadról? Éppen egy beszélgetést szakítottál félbe! – vágta fejbe Leet Sakura, kinek az idegességtől majdnem szétrobbant a feje… - Tehát… Az a legfontosabb – nyögdécselt Kakashi, hiszen ez neki is ugyan úgy ciki volt, mint másnak, de hát nem is értem, hogy mért őt kérték fel a feladatra…hihi… - hogy mindig használjatok óvszert… ö… igen. Szóval, hogy mindig védve legyetek a fertőzésektől… (csengetnek) - Huh… Végre vége… Már nem bírtam volna sokáig… - ájuldozott Ino, aki folyamatosan Sasukét bámulta, és próbálta elképzelni, hogy milyen lesz majd az első… Közben Iruka előlépett egy papírral a kezében… - Diákok! Ma lesz a szereposztás a jövő heti színdarabra. Mindenkinek kötelező megjelenne… Nincs választási lehetőség! Szóval ma 2-kor a tornateremben. – azzal kiment az osztályteremből. - Sasuke?! Nem jössz le ebédelni? – kérdezte Sakura - Ö… De! Szívesen! – válaszolt a fiú. Nem sokkal később már régen az ebédjüket falták. Az ebédlő teljesen üres volt, mert senki sem szokott rögtön a 6. óra után ebédelni. - Jó ötlet volt Sakura, hogy most jöjjünk enni, mert legalább most nincs tömeg, és hely is van… - Én mindig ilyenkor járok le enni… Éppen ezért… - Tényleg? Eddig mért nem szóltál? - Hát ö… mert nem kérdezted?! - Hümm… Akkor ezen túl jöhetnénk együtt ebédelni… nem gondolod? - Ö… - pirongott a lány – Rendben… - azzal folytatták az evést. Mire befejezték, már fél 2 volt, de még nem mentek fel a tesiteremhez, hanem megvárták a parkban Narutot. - Szerinted sikerülni fog neki? – kérdezte Sasuke, miközben leült egy padra. - Mi és kinek? - Hát Narutonak, hogy elmondja Hinatanak, mit érez iránta. - Micsoda? Nekem erről még nem is beszélt… - Valóban? - Ühüm… - válaszolt a lány, aki folyamatosan a tavat bámulta. Még folytatták a beszélgetést egy darabig, majd elindultak a tornaterem felé. - Cső hirdetőtábla fej! Úgy is én fogom kapni a főszerepet… Ne nagyon reménykedj… - gúnyolódott Ino, aki olyan biztos volt a sikerében, mint még senki más. - Tudod ki a hirdetőtábla fej te szőke ciklon… Majd adok én neked… - ugrott rá Sakura Inora, és verekedni kezdtek… - Elég legyen! – szólt rájuk Iruka – Ino! Sasuke! Ma csak ti gyertek velem… Ti vagytok az első részben a főszereplők! - Háhá! Megmondtam… - szólt lenézően Ino, majd Sasuke karjába karolt, és elindultak… Sakura egy darabig titokban követte őket, és hallgatózott: „Ino, te leszel Kikyou, Sasuke, vagyis InuYasha szerelme…” - „Ino, te leszel Kikyou, Sasuke, vagyis InuYasha szerelme… Ino, te leszel Kikyou, Sasuke, vagyis InuYasha szerelme…” – lebegett ez a mondat Sakura szemei előtt, majd sírva berohant az egyik sötét szobába… - Hogy lehet, hogy ő kapja pont ezt a szerepet? Miért pont ő? Miért? – szipogott a lány, majd az ajtó hangos becsapódására lett figyelmes. – Hagyj békén! - Héj Sakura?! Mi a baj? – aggodalmaskodott Naruto - Az, hogy Ino kapta a főszerepet… Kikyou szerepét, aki InuYasha szerelmét alakítja… InuYasha történetesen Sasuke… - Sakura?! Nem mondod komolyan, hogy ezért sírsz? - … - Nem ismered a történetet? - Nem… - szipogott tovább a lány - Még nincs veszve semmi… Lehet, hogy te fogod Kagome szerepét kapni… - És az mért jó? - Ajj.. Hiszen a történet végén InuYasha belé szeret, és Kagome is viszonozza ezeket az érzéseket… Szóval… Ja… És Kikyou csak Kettejük közé akar állni… - Tényleg? Ezt most komolyan mondod? - Persze! Na ne sírj már… - ölelte meg Naruto Sakurát – Köszi Naruto! - Ugyan… - majd kimentek a szobából. Addigra már a kis megbeszélésnek is vége volt… - Sakura?! Mit csináltatok ketten a sötétben Narutoval? – kérdezte gúnyosan Ino, aki még mindig Sasuke karjait fogta, ám a fiú nem tűnt túl lelkesnek… - Semmi közöd hozzá! – válaszolt Sakura, aki egy titokzatos mosollyal kísérte mondatát. Sasuke egy kicsit csúnyán nézett a lányra, ám amikor meglátta a könnycseppeket a szemében rögtön tudta, hogy mi a baja… - Eressz már el! Mi vagyok én?! Valami lámpaoszlop, vagy Teddy maci, akit ölelgetni kell? – húzta ki a kezét Ino karjai közül, aki csalódottan kullogott el a helyszínről Shikamaru után… Iruka sensei ismét eléjük állt… - Sasuke! Sakura! Most ti gyertek velem! – azzal el is indultak a tanító után, aki valamin erősen gondolkozott… - Sakura… Neked jó képzelő tehetséged van… Segítenél nekem valamiben? - Ö… Persze, de miben? - Valahogyan le kéne rövidíteni a darabot… Holnapra megcsinálnád? - Rendben… - válaszolt neki a lány, majd kezébe vette a papírokat… - Szóval – kezdte el ismét Iruka – Sakura, te fogod Kagome szerepét játszani… - Tényleg?! – örvendezett a lány - És az miből áll? – kérdezte Sasuke - Kagome az egész darab főhősnője… Többek között Kikyou vetélytársa… Vagyis csak olyan szempontból, hogy a „kegyeidért” „versengenek”… Te, amikor először találkozol Kagoméval, még ellenszenves vagy, mert nagyon hasonlít Kikyoura, aki 50 évig egy fához szegezett…de… az idő múlásával lassan-lassan belészeretsz… - Király nekem… - szólt nagy lelkesen Sasuke - Szóval… az igazi megbeszélés csak holnap reggel lesz… Ez egy olyan felkészítő volt. Sakura, akkor légyszives holnapra készítsd el a rövidebb változatot… Holnap találkozunk… Szervusztok! – köszönt el a sensei, és már ki is nézte következő áldoztát. Naruto és Hinata kapta Miroku és Sango szerepét, Rock Lee pedig Kouga szerepét… Ezek a fontosabbak… Miután elment Iruka, Sakura átnézte a papírokat… - Wááá! Ez nagyon sok… Kizárt, hogy holnapra végezzek vele… - Ha akarod, akkor szívesen segítek! – ajánlkozott Sasuke - Hát… de nagyon fárasztó lesz… Csak akkor gyere, ha tényleg segíteni szeretnél. - Tényleg segíteni szeretnék. És tudom, hogy hosszú lesz, ezért már most elkezdhetnénk. - Rendben van. – azzal elindultak Sasuke lakása felé. Mikor odaértek, lepakoltak az asztalra, és csináltak maguknak enni valót, hogy közbe ne keljen kiszaladgálniuk érte. - Tehát… akkor kezdjük! Az… első jelenetnél még csak azt kéne szemléltetni, hogy InuYasha és Kikyou egymásra támadtak… - Nem azt kéne, hogy jóban voltak? Mert akkor a közönség nem fogja érteni… - Igazad van… Szóval… Akkor jóban vannak, és utána Naraku, aki úgyszintén az ékkövet akarja megjelenik mindkettőjüknek egymás alakjában. Kikyout halálosan megsebesíti, Inut meg megtámadja… Azután… Várjál… Ezt le kéne írni. - De gondolkodj csak… majd én írom. – azzal elkezdte leírni amit eddig a lány mondott. - De szépen írsz! - Köszi… Na folytassuk! - Rendben. Azután InuYasha el akarja lopni a 4 lélek ékkövét, és Kikyou ezért 50 évig egy fához szegezi, majd belehal sérüléseibe. Utána jön Kagome a képbe, aki a 15. születésnapján beleesik a családi szentélynél épült kútba, így a középkori Japánba csöppen. Meglátta InuYashát a fának szegezve, és felébresztette 50 éves álmából. - És mégis hogy ébresztette fel? Csókkal? – erre a mondatra Sakura hirtelen ránézett Sasukéra, de nem szerette volna most abbahagyni a történetet, ezért valami indokot kitalált… - Ugyan… Ez nem Csipkerózsika meséje… - Jól van na… Csak poénkodtam… - Rendben van… Minden unalmas sztoriba kell egy kis poén! Folytassuk! Tehát ott tartottunk, hogy felébresztettelek,…ö… vagyis Kagome felébresztette InuYashát azzal, hogy a közelébe ment, mert az illata hasonlított Kikyouéhoz, aki Inut a fához szegezte… Közben Kaede anyó, Kikyou húga elfogatta Kagomét, mert nem tudták, hogy ki ő és honnan jött. Azután megtámadta őket ugyanaz a százlábú szörnyeteg, aki Kagomét a kútnál, mert az ékkövet akarta, ami Kagome testében születet újjá, ugyanis Kagome Kikyou reinkarnációja… - Huh.. Szerintem együnk valamit… Ettől a történettől eléggé megéheztem… hihi Te nem vagy éhes? - Ö… de! – azzal elkezdtek enni. Mire befejezték már este volt. - Sakura? Haza mész aludni? – kérdezte Sasuke - Hát… nem tudom, hogy mikorra végzünk… Attól függ - Mert ha maradni akarsz, akkor keresek neked valami ruhát, amiben aludhatsz… - Oké… Szerintem lezuhanyozok, és utána folytathatjuk. - A fürdő a szobám mellett balra van. – Sakura hátra fordult, majd tapintatosan közölte a fiúval: - Tudom… Mikor belépett a zuhany alá csak azon tudott gondolkozni, hogy hogy fogják alakítani ezt a színdarabot… Ő és Sasuke alias InuYasha… Éppen végzett, amikor elfogyott a meleg víz, így kénytelen volt újra a fú társaságát élvezni. Törülközőbe csavarta magát, és visszament a szobába. - Sasuke?! Akkor kaphatok valamit, amibe felöltözhetek? - Ő… Persze… Találsz a felső szekrényemben pólót, meg valami nacit… - felelt a fiú, majd továbbírta az addig kitalált történetet… Addig Sakura Sasuke szekrényében kutatott, és egy olyan pólót talált, ami miatt kitört rajta a röhögőgörcs… Egy tök ari volt. Egy piros, szivecskés, hosszú póló, és egy rövid naci… Gyorsan felvette magára, majd Sasuke mellé ült. - De aranyos vagy ebben a szerelésben! – ámuldozott a fiú - Hihi… Köszi… - pirult el Sakura, de a következő mondat, ami megfordult a fejében az az volt, hogy vajon Sasuke hogy mutatna benne… - Hümm… Na kitaláltál azóta valamit? Van ihlet? – kérdezte Sakura, aki egy újabb röhögőgörcs szélén állt. - Hát… ami azt illeti igen… - Na? - Tehát… InuYasha meg akarja szerezni a lánytól az ékkövet, ám Kaede egy nyakláncot „ad” Inura, akinek így a „fekszik” szóval lehet parancsolni… Azután az ékkövet egy újabb szörny meg akarja szerezni, de Kagome a nyilával apró szilánkokra töri szét az ékkövet. InuYasha nagyon mérges, de kénytelenek együtt működni, hogy megtalálják a kő többi darabját. Az út alatt sok barátot szereznek, többek között Mirokut, Shippout, Sangót, és Miyougát. Sango és Miroku szerelmesek egymásba csakúgy, mint InuYasha és Kagome mintaz később ki is derül… - erre a mondatra ismét elpirultak mindketten – Azután… - próbálta folytatni a fiú, ám nem nagyon sikerült… - szóval… nagyon sok szellemmel kell harcolniuk… majd a legnagyobb ellenségünkkel… vagyis a legnagyobb ellenségükkel fognak megküzdeni, hogy az összes ékkőszilánk hozzájuk kerüljön, és hogy Naraku ne veszélyeztesse a falusi embereket. Később legyőzik, és szerelmük beteljesedik… - Huh… Ez nagyon jól hangzik… - ábrándozott Sakura - És mi legyen a vége? Mert konkrét véget nem írtam, csak annyit, hogy szerelmük beteljesedik… - Hát… Én tartom addig a frontot… Menj! Te is tusolj le! - Okés… - azzal Sasuke is elment zuhanyozni… - Hümm… Hogy is legyen a vége??? Mondjuk, amikor … á… ez nem jó… Valami mást… Legyen kerek a történet… Utálom, ha egy sztorinak nem happy end a vége… - gondolkozott a lány miközben Sasuke már vissza is érkezet a szobába. - Gyors voltál! - Hümm… Valóban? Sikerült valami? – kérdezte a fiú, miközben a haját törülgette. - Szerinted mi lenne, ha Happy End lenne a vége? - Ö… Nekem 8. Legalább kerek lesz a történet. - Én is erre gondoltam – nevetett a lány - Látszik… Egy rugóra jár már az agyunk is! - Hihi… - Figyi?! Már 11 óra… Nem kéne aludni? – ásított Sasuke - De… szerintem is… ki kell holnapra pihenni magunkat… de… hogy fogunk aludni? - Hát… mivel, hogy csak egy ágy van…?! - Ö… jó… - De ha gondolod, akkor én aludhatok a földön is! - Ne viccelj Sasuke! A te lakásod… egyébként meg semmi bajom a együttalvással… - Ha te mondod… - válaszolt a fiú, majd bemászott az ágyba – Te nem jössz? - De mindjárt, csak iszok… Bocsi, csak ilyen kacsa vagyok… hihi - Hihi – kuncogott a Sasuke is majd végül Sakura bebújt mellé az ágyba. A fiú átkarolta a lányt, majd így pihentek tovább… - Sasuke?! Szerinted jól fog sikerülni a darab? - Biztosan… - Sasuke?! - Tessék! - Köszi, hogy segítettél megírni a szöveget… Nagyon sokat segítettél vele, mert szerintem még mindig azt írnám, ha te nem vagy. - Ugyan… Nem tesz semmit… Te ügyes lány vagy… Megoldottad volna nélkülem is. - Köszi, de azért jó hogy itt vagy! - Pszt! Most már aludj! – simította végig gyengéden a lány arcát, aki ennek hatására még jobban átölelte Sasukét. Hamar elaludtak, hiszen fárasztó nap volt ez a mai. Másnap reggel bevitték Irukának az átdolgozást. - Huh… El sem hiszem, hogy ezt ti csináltátok… minden esetre nagyon köszönöm… - Á… Semmiség – méltatlankodott Sakura, majd elindultak mindketten az osztályterembe. Azon a héten nagyon sokat gyakoroltak, és már nagyon várták a fellépést. Igaz, kicsit izgultak ugyan, de az mellékes. Itt is volt a nagy nap. Mindenki a saját, kézzel készített jelmezében szerepelt… - Sasuke?! De aranyos vagy kutyafülekkel… hihi… - kuncogott Sakura, miközben a fiút öltöztette. - Hát… te sem panaszkodhatsz a zöld extramini szoknyáddal… - válaszolt a fiú, aki rendesen méregette a lányt a szemeivel. - De ez a paróka akkor is túlzás… Nagyon hülyén áll a fekete haj? - Nem… éppen ellenkezőleg… Nagyon jól áll… Aranyos vagy… - tűrt el egy tincset Sasuke a lány arcából, majd Sakura megfogta a kezét, és mélyen a szemébe nézett… Valószínűleg valami megzavarhatta a gondolkodásban… - Sasuke, gyere… Mindjárt kezdünk… - Remélem, hogy nem fogom elfelejteni a szövegemet… - Biztosan nem… És elkezdődött a szereplés… Minden néző izgatottan ült a színpaddal szemben. Az első rész hibátlanul előadták. A második felvonás előtt egy 20 perces rövidke szünetet tartottak, amíg mindenki kipiheni magát… Következett a második rész… Az eső fele megvolt… Már a végénél tartottak, amikor Sasuke leblokkolt… >Kagome… Tudom, hogy sok minden mentünk együtt keresztül…(hosszú szünet)… és… ne haragudj rám, ha bántottalak… nem fizikailag…hanem szóban… Tudom, hogy mennyire fáj… de…< - Mi a baj Sasuke? Nem is így van a szöveg… - suttogta Sakura >Sakura! … Én szeretlek!< - azzal odalépett a lányhoz, és megcsókolta… Igaziból… „Sakura??? Engem a darabban Kagoménak hívnak… és különben is… Nem úgy volt, hogy nem lesz benne csókjelenet?” –gondolkodott a lány, miközben Ino legszívesebben kitépte volna az összes haját… Szinte felforrt a dühtől… A közönség tombolt… - HÚÚÚ!!! HÚÚÚ!!! – bejött mindenki újra, és meghajolt… A szereplők nem vastapsot, hanem acéltapsot kaptak… Mindenki nagyon boldog volt, hogy ennyire jól értékelték a színdarabot, de legfőképpen Sasuke és Sakura, hiszen ők voltak az értelmi szerzők. Miután visszavonultak az öltözőkbe, Sakura mindenhol Sasukét kereste, hogy együtt ünnepeljenek a sikerért, ám sehol sem találta… - Naruto?! Nem láttad Sasukét? - Nem… De nagyon ügyes voltál… hihi - Köszi… Hallod Naruto?! Sikerült? - Ugyan mi? - Hát elmondani Hinatanak, hogy mit érzel iránta… - Jaaa! Hogy az! Ö… Igen… hihi -Akkor jó! És te is ügyes voltál… - Köszi… - Na léptem… Szia! – Sakura csak egy helyen gondolta, hogy ott meg fogja találni Sasukét. Pezsgő helyett narancslevet, meg két poharat vitt a kezében, és bekopogtatott a fiú szobájába… - Hahó! – de senki sem nyitott ajtót… Mivel, hogy az ajtó nyitva volt, ezért gondolta, hogy bemegy… - Sasuke?! Itthon vagy? Mindenki ünnepel! Gyere te is… - azzal belépett a szobájába, és látta, hogy a fiú az ablakban ül, még mindig InuYashás jelmezben… - Sasuke?! - Elfelejtettem a végén a szöveget… Olyan béna vagyok… - Jaj! Dehogy vagy! Mindenkivel megesik! Csak egy valamit nem értek… - majd letette az asztalra az italt és a poharakat… - Hogy mért Sakurát mondtál Kagome helyett, mikor azt akartad mondani, hogy „Kagome… Én szeretlek”? - Eh? – lepődött meg a fiú – Tényleg ezt mondtam volna? - Ühüm… - bólogatott a lány - Hát… Biztos azért mondtam, mert lehet, hogy van valami alapja… - Hümm? – nézett Sasukéra hirtelen a lány… - Hehe – kuncogott Sasuke, majd felállt, és elindult a lány felé. Mikor elé ért átkarolta a derekát, magához húzta, majd immár másodszor megcsókolta. Sakura nagyon elpirult… - Most mondjam el még egyszer? Rendben van… Akár milliószor is elmondanám, és ki is kiáltanék az ablakon… Szeretlek! - Én is szeretlek Sasuke! – Majd most már Sakura csókolta meg a fiút. Mindkettőjüknek nagy kő esett le a szívéről, hogy már elmondták egymásnak azt az igaz érzést, amit a szívükben éreztek… de az élet nem állt meg, és ők is haladtak tovább az élet ösvényén.