Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Már megint ez a nyavalyás ünnep.” gondolta Sasuke bosszúsan és belekortyolt a kezében tartott bögrébe. Pulóvere a sarokban száradt, az egész napos edzésben igen csak összeizzadta és a hótól is nedves volt, így jobbnak látta kimosni. Az ablakok előtt gondosan el volt húzva a függöny, s az Uchiha fiú békésen kuporgott nappalija hatalmas kanapéján két pléd menedékében, és szokásos esti kakaóját iszogatta. Kint is csend honolt, pedig még nem volt késő, alig múlt hét óra. Máskor még nagyban folyt kinn az élet és a zajok a kis lakásba is beszöktek, de ma, Karácsony éjszakáján, mindenki a családjával volt elfoglalva. Senkinek nem volt ideje az utcán lődörögni. Csak Sasuke ült otthon egyedül és hogy ne érezze annyira mellkasában a magány okozta, mardosó fájdalmat az ünnepet szapulta, ami miatt Kakashi nem tartott nekik edzést és a havazást, ami miatt a tervezettnél hamarabb haza kellett jönnie az üres lakásba. Valaki tétován kopogott. Sasuke majdnem elejtette bögréjét, annyira meglepődött és nem is állt fel ajtót nyitni, csak mikor a kinn várakozó újból megkocogtatta az ajtót, ezúttal kissé határozottabban. Döbbenten bújt bele otthoni papucsába és az előszobába sietett, hogy beengedje a kései látogatót, akire egyáltalán nem számított. A küszöbön Naruto fagyoskodott. Vállán apró hátizsák lógott, kabátja nedves volt a hótól, kezében pedig egy hatalmas kék párnát szorongatott, miközben idiótán vigyorgott. Sasuke igyekezett elrejteni meglepettségét és zordan nézni a váratlan látogatóra, de ez nem igazán sikerült, mikor Naruto előre hajolva két cuppanós csókot nyomott az arcára. - M-mi a…? Mi a fenét keresel te itt? - dadogta a letaglózott, miközben Naruto invitálás nélkül beljebb lépett az otthonába és levette cipőit. - Karácsonyozni jöttem - felelte a szőke, mintha mi se lenne természetesebb annál, hogy Karácsony estéjén megjelenik ősi riválisa lakásán és arcon csókolja. - Van még egy papucsod? Sasuke döbbenten vett le a cipőspolcról egy fehér papucsot és Naruto-nak nyújtotta. A fiú hálásan vigyorogva bújt bele és besietett a nappaliba. Mire Sasuke felocsúdott és utána ment már a kanapén ült és kék párnáját szorongatva nézegette a szerény berendezést. - Hogyhogy… Hogyhogy Karácsonyozni jöttél? Mi az ördögöt jelentsen ez?! - Te is egyedül vagy, én is, gondoltam ketten jobban lehet ünnepelni. Meg aztán nem is szeretek ilyenkor egyedül lenni otthon. Sasuke hitetlenkedve meredt Naruto-ra. A szőke fiú maga alá húzta lábait és párnáját ölelve nézett fel rá. Ki akarta dobni, úgy hogy a lába se érje a földet, de őszinte szavai valamit megmozgattak benne. Szerette volna, ha Naruto marad, és tényleg együtt töltik az estét, de ezt még magának se vallotta volna be. Soha! Előbb harapta volna le a nyelvét, semhogy ilyet kimondjon! - Kérsz kakaót? Naruto arca felragyogott az ajánlat hallatán. Sasuke ezt igennek vette és kisietett a konyhába, hogy nem sokkal később egy újabb gőzölgő bögrével térjen vissza. Csendesen üldögéltek a kanapé két végében, saját gondolataikba merülve, míg Naruto el nem unta a csendet. - Hol van a Karácsonyfád? - Nincs fám. - Nincs? – kerekedett el Naruto szeme meglepetten. – De hisz fa mindenkinek kell! Az a Karácsony… szimbóluma! - Hat éves korom óta egyszer sem állítottam Karácsonyfát – vallotta be Sasuke. Gondolatai egy pillanatig elidőztek az utolsó fánál, amit még a családjával együtt díszített fel, de gyorsan elhessegette magától az emléket. Nem akarta kimutatni Naruto előtt, milyen mélyen érintik az ilyen emlékek. - De nem hiányzik. Csak a baj van vele, mikor le kell szedni, meg össze kell seperni azt a rengeteg tüskét. - De hát a fát felállítani olyan vidám dolog! Főleg ha sokan… - Naruto hagyjuk ezt a témát - kérte Sasuke, a kelleténél kicsit jobban megemelve a hangját, mire a szőke elhallgatott. - Miért jöttél át? Úgy értem… Igazából. - Magányos voltam - felelte Naruto rövid habozás után. - És… látni is akartalak - Sasuke meglepetten sandított a mellette ülő fiúra. Döbbenten látta, hogy Naruto arcán halvány pír fut végig, miközben a kakaóját bámulja. - Reméltem, hogy… Nem fogsz haza küldeni. - Hmph! - Sasuke? - Hm? - Baj, hogy itt vagyok? Zavarlak? Sasuke habozva nézett Naruto-ra. A szőke aggódva várta a választ, mint egy halálra ítélt a hóhér érkezését. Olyan közel volt. Csak ki kell nyújtania a karját. Vagy véletlenül túl nagy mozdulatot tennie a kezével… Mégse merte megérinteni, félt, hogy eltűnne, mint egy kósza látomás. - Nem - felelte végül és meglepő mód így is érzett. Csak most kezdte megérteni, milyen üres volt a nappalija nem rég. Jó volt csak itt üldögélni a szőkével és múlatni az időt. - Egyáltalán nem baj. - Akkor jó. Sasuke belebámult a kezében tartott üres bögrébe. A csend láthatatlan falként telepedett közéjük, de semmi értelmes nem jutott eszébe, amivel áttörhette volna. Félt bármit mondani, mert Naruto-ról volt szó, akkor az ember soha nem tudhatta, hol fog kikötni a beszélgetés egy ártatlannak indult kérdést követően. Nem akarta a családjáról, a múltjáról, az érzéseiről (melyek az elmúlt alig fél órában bonyolultabbnak tűntek, mint valaha) és úgy egyáltalán semmiről beszélni a szőkével. Meglepetten fordult oldalra mikor Naruto közelebb mozdult és fejét a vállára hajtotta. Annyira közel volt! Fájdalmasan közel, Sasuke kezében megremegett a bögre és félre kellett néznie. - Mi a fenét csinálsz? - Semmit. Miért, zavarlak? Sasuke bizonytalanul rázta meg a fejét, mire Naruto még jobban mellé fészkelte magát. Annyira imádni való volt! Az Uchiha fiú nyakán érezte forró leheletét, testének kellemes, semmi mással össze nem téveszthető illata az orrába lopta magát. Óvatosan tette le a bögréjét, hogy ne legyen olyan feltűnő, mennyire remeg a keze és Naruto-ra nézett, aki a távolba révedő tekintettel bújt hozzá. Mondani akart valamit. Bármit, amivel a szőke tudtára adhatja, milyen imádni valóan fest, de a büszkesége nem engedte, hogy ennyire nyíltan viselkedjen vele. Mégis… Olyan régen fordult elő vele utoljára, hogy ilyen meghitten kettesben volt valakivel. Hogy ilyen közel engedett magához valakit. - Valami baj van? Miért vagy ilyen csöndben? - Csak… elgondolkodtam. - Értem. Sasuke idegesen nyelt egy hatalmasat, mikor a szőke pizsama ingének nyakán kezdett játszadozni az egyik gombbal. Naruto ujjai időnként a bőréhez értek, szája kiszáradt. Egyszer-kétszer kicsit megrándult a keze, hogy félre lökje Naruto kezét és haza küldje, de, képtelen volt megmozdulni, máskor oly’ szilárd akarat ereje most egyszerűen cserben hagyta. Az apró ujjak minden véletlen érintése egy-egy pici villám volt, ami végig szaladt a gerincén és az ágyékánál ért véget. „Mi a fene folyik itt?!” gondolta kétségbe esetten. - Hoppá! - motyogta Naruto, mikor a kis gomb végül engedett és Sasuke ingének nyaka szétnyílt. Az Uchiha fiú csak nagy nehezen tudott erőt venni magán, hogy ne sóhajtson fel a vágytól. - Bocsi, máris megigazítom! - mentegetőzött Naruto és felülve közelebb hajolt, hogy begombolja Sasuke ingét. Kész. Vége volt a türelmének. Sasuke hevesen markolt Naruto hajába és magához húzva megcsókolta a fiút, nem törődve olyan jelentéktelen kérdésekkel, mint hogy mi lesz ezután vagy mit fog gondolni róla a szőke. Naruto elégedetten karolta át a fiú nyakát és testéhez simulva csókolt vissza. Érezte, hogy Sasuke meglepődik és megpróbálja ellökni magától, de nem hagyta annyiban a dolgot. Olyan régen vágyott erre a csókra. Olyan régen próbálta magára vonni a fekete fiú figyelmét. Keményen nyomta csípőjét a másikhoz, aki az érzéstől megrészegülve karolta át a derekát, s szinte beleolvadt a kanapéba, ahogy közelebb vonva magához mohón falta ajkait. - Boldog Karácsonyt! - suttogta Naruto, mikor végül elváltak ajkaik egy pillanatra, hogy levegőhöz jussanak. Sasuke meglepetten nézett rá, nem értette pontosan mi történt velük, hogy került Naruto a karjaiba, de azt igen, hogy bármi is történt, egyáltalán nem bánja a dolgot. A szőke mosolyogva hajolt hozzá és engedte, hogy ismét megcsókolja a csábító meggypiros ajkakat. - Remélem a Jézuska nem csak erre az egy éjszakára hozott - búgta bársonyosan mély hangon, mikor egy rövid időre betelt Naruto édes csókjával. A szőke kuncogva döntötte homlokát az övének. - Szeretnéd, hogy máskori is jöjjek? - Feltétlenül - felelte a fekete vigyorogva és hátra dőlve végig nézett Naruto csábító alakján. - Az év minden napján és ne csak egyszer egy évben. - Akkor győzz meg - suttogta a szőke buján. - Rendben. - Sasuke kezei lassan siklottak végig a hátán egészen a fenekéig, majd vissza. Naruto megborzongott a kellemes érzéstől. - Vállalom a kihívást.